46-os pihenő – első világháborús kantin

A 19. századi hagyományokat felelevenítve szüreti mulatsággal kezdődött Szegeden szerdán délután a negyedik őszi bormustra. Amiért különleges a fesztivál helyszíne az az, hogy barátainknak, egyesületünk tagjainak köszönhetően az egyik faházban az első világháborúhoz kapcsolódó tárlat fogadja a vendégeket.
Az idei évben a Dóm téren rendezett kiállítások szorosan kapcsolódnak a 100 esztendővel ezelőtti történésekhez, vagyis az első világháborús eseményekhez. A szegediek több katonai alakulat kötelékei között, mint például a „háziezredként" számon tartott 46-os gyalogezredben több harctéren is megfordultak, ahol óriási véráldozatok árán vették fel a küzdelmet az ellenséggel.
A szerb frontot követően a A tűzkeresztségére már Galíciában, a mai Ukrajna területén található Rohatynnál került sor az orosz alakulatok ellen. Olaszország hadba lépését követően az ezredet a délnyugati hadszíntérre irányították át. A 46. gyalogezredet már június 7-én harcba vetették Karintiában: az alföldi bakák megrohamozták és elfoglalták – ha csak átmenetileg is, – a Freikofel legmagasabb csúcsát. Az ezredet hamarosan új állomáshelyére, későbbi legjelentősebb haditettei helyszínére, a Doberdó-fennsík védelmére vezényelték.
„Midőn világossá válik, hogy az olasz haderő főtámadását a Karszt-fennsíkra fogja irányítani és a Doberdó lesz az olasz háború legvéresebb színtere, odaviszik a hős 46-osokat az első Isonzó csatába. És ez az egész osztrák és magyar hadseregben az egyedüli ezred, mely ott a Doberdo Karszt-fennsíkon, mind a 12 Isonzo-csatát éppen a legvéresebb helyen küzdi végig, dicsőséget dicsőségre halmozva, de egyszersmind a legnagyobb véres áldozatokat meghozva, a legnagyobb martiri szenvedéseket viseli végig 1915 julius elejétől 1917 októberig, midőnis a győzelmes áttörés Caporettonál előre viszi annyit szenvedett 46-osainkat a Piaveig.

A Karszt-fennsíkon bár majdnem minden szakaszán megjelenik időközönként az ezrednek egy-egy része, mégis fő feladatát San Martino körül végzi, soha nem sejtett szenvedések, véráldozatok közepette, de egyszersmind soha nem sejtett hősiességgel megállva helyét ezen a pokoli helyen. Ott neveztem én őket el „San Martino hőseinek"." (József főherceg)

A fronton harcoló katonáknak a szabadidejük eltöltésére, kikapcsolódásra, szórakozásra a feltöltődésre pihenőket építettek ki. Mind fizikailag, mind pszichikailag megterhelték a katonákat a harcok, ezért szükség volt arra, hogy feltöltődjenek, lelki és testi erejüket visszanyerve tudjanak visszatérni az első vonalakba. A pihenőkben volt kártyaszoba és tekebajnokságot is rendeztek, lehetett beszélgetni és italozni, és onnan írhattak levelet családjuknak.
A szabadidő eltöltésének egyik fő színhelye a kantin, amelynek bútorzatát maguk a katonák állították össze, sokszor helyben fellelhető alapanyagokból. Kiállításunk egy harctéri étkező- és ivóhelyiség világát igyekszik felidézni, amelyhez egy kamra is kapcsolódik, ahol italokat, élelmiszercikkeket tároltak. A téren elhelyezett archív fotók főként italozó katonákat ábrázolnak, akik a megpróbáltatások ellenére is igyekeztek otthonossá tenni környezetüket.

Az évforduló kapcsán a 46-os pihenő létrehozásával a cél nem az egykori harci cselekmények felidézése, nyomon követése, hanem annak bemutatása, hogy a katonák miképpen próbáltak az embertelen körülmények között is közösségi életet teremteni, amihez szorosan hozzátartozott a különböző szeszes italok, így a bor fogyasztása is. A háborús években a borászati szakirodalom kifejezetten ajánlotta a könnyű homoki borokat erre a célra, amelyek a korabeli felfogás szerint az emberi szervezetre üdítőleg hatottak. A fényképeken a borivás és a közösségi étkezés gyakori színhelye a kantin, amelynek bútorzatát maguk a katonák állították össze, sokszor helyben fellelhető alapanyagokból. Kiállításunk egy harctéri étkező- és ivóhelyiség világát igyekszik felidézni, amelyhez egy kamra is kapcsolódik, ahol italokat, élelmiszercikkeket tároltak. A téren elhelyezett archív fotók főként italozó katonákat ábrázolnak, akik a megpróbáltatások ellenére is igyekeztek otthonossá tenni környezetüket.

A Mód László, Simon András és Szanka József által összeállított tárlaton a harctéri étkező és ivóhelyiségek hangulatát próbálták megidézni, a fényképeken többek között italozó, kikapcsolódó katonákat is láthatunk a korabeli használati tárgyak és képeslapok mellett. Érdekesség, hogy a 1915 után hadifoglyokat, zömében oroszokat helyeztek ki a helyi gazdaságokba, ezzel próbálták enyhíteni a férfi munkaerő hiányát.