Tanulmányút történelemtanároknak

Mély nyomokat hagyott a résztvevőkben az Isonzó-menti harcok helyszínére

szervezett tanulmányút

Általános és középiskolai történelemtanárok, valamint az első világháború

emlékezetének ápolásában érintett civil szervezetek és intézmények képviselői,

mintegy negyven fő vett részt azon az április eleji tanulmányúton, melynek célja az

volt, hogy bejárják az világháború legendás hadszínterén, az Isonzó-folyó vidékén

található harcok helyszíneit és felkeressék a magyar csapatok helytállásának

emlékhelyeit.

A 2025. április 11 és 14 között megvalósult program szervezője a szegedi székhelyű Meritum

Egyesület volt, amely egy széles körű, nemzetközi összefogás szereplőjeként dolgozik azon,

hogy az első világháború emlékezete összehangoltabbá váljon Európában és az érintett

országok emlékezetpolitikája létrehozza a Nagy Háború emlékeit feltáró kulturális útvonalat.

A GOV4PeaCE fantázianevű projektben több európai ország múzeumával, civil

szervezetével, állami és önkormányzati intézményével közösen dolgoznak ennek érdekében.

Az együttműködésben magyar részről szerepe van Mórahalom város önkormányzatának, a

budapesti HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak és a temesvári magyarság kisebbségi

szervezetének, a Várbástya Egyesületnek is. Ez a projekt adott lehetőséget arra, hogy a

Meritum Egyesület megszervezhesse a tanulmányutat.

A résztvevők az első és a második napon az emlékezetápolás kiváló szlovén példáival

ismerkedtek meg. Felkeresték az Isonzó-folyó felső folyása mentén található az

emlékhelyeket, így a Log pod Mangartom-i és a Bovec-i temetőt, majd az 1993-ban Európa

legjobb múzeumának választott Kobaridi Múzeumban előadásokon vettek részt. Itt Leon

Četritič bemutatta a szlovén Pot Miru (Béke Ösvénye) nevű civil szervezet tevékenységét,

majd Zeljko Cimprič, a múzeum kurátora ismertette az intézmény munkáját, a kiállításaikat

és a jövőbeli terveiket. Itt köszöntötték a vendégeket a GOV4PeaCe projektmenedzserei,

Vesna Kozar és Alexander Klarić, az Isonzó-völgye Fejlesztési Központ munkatársai is. A

kobaridi vendéglátók részletes tájékoztatást adtak a szlovén szervezetek első világháborús

emlékezetápoló tevékenységéről és az emlékezetkormányzás szlovéniai modelljéről. A

tanulmányút résztvevői számos kérdést fogalmaztak meg a házigazdák felé az

együttműködési, kapcsolódási lehetőségekről, és rengeteg hasznos információval

gazdagodtak, a több mint háromórás program során.

A kobaridi látogatás a Szent Antal templom alatt fekvő olasz osszárium megtekintésével

folytatódott, amely több mint hétezer, túlnyomórészt olasz katona földi maradványait őrzi. A

Kolovrat-hegyen kialakított szabadtéri múzeumot is felkeresték, ahol a háború éveiben az

olasz hadsereg által használt tüzérségi megfigyelőpontokon kémlelve, árok és

kavernarendszerben lépkedve testközelből tapasztalhatták meg a háborús helyszínek rideg

valóságát.

 

A túra harmadik napján az úticél az Isonzó-folyó alsó folyása mentén lezajlott harcok

helyszíne volt. A Karszt-fennsíkon, vagy ahogy a magyar történelemből ismerjük, a

Doberdón vívott csaták iszonyú véráldozatot követeltek, az itt hősi halált halt magyarok

pontos száma máig sem ismert. A Mt. San Michele, a Zona Sacra bejárása során újabb

előadások hangzottak el a helyszín katonai jelentőségéről, a harcok lefolyásáról, az itt

szolgáló ezredek mindennapjairól. A példásan rendben tartott emlékhelyek az olasz

emlékezetőrzés szép példáira mutattak rá. A csoport meglátogatta Sagrado korábbi

polgármesterét, Marino Visintint, akinek a saját kertjében van egy magyar vonatkozású,

szabadtéri kiállítóhely. Itt található ugyanis a Heim Géza által végrehajtott aknarobbantás

egykori helyszíne, amely a doberdói aknaharc egyik legnagyobb katonai elismerést jelentő

epizódja volt a szegedi 46-os gyalogezred által védett szakaszon. A házigazda részletes

tájékoztatást adott a környékben fellelhető első világháborús relikviákról, a földből előkerült

katonai eszközökről.

San Martino del Carsoban a Nagy Háború Múzeumát tekintették meg, néhányan az épület

alatti zászlóaljparancsnoki kavernát is felderítették. A szomszédos épületben Simoneta

Visintin Sagrado város alpolgármestere egy találkozó keretében mutatta be, hogyan ápolja a

település az első világháborús emlékhelyeket és mindez miként illeszkedik az olasz

emlékezetkormányzás hagyományaihoz. Gianfranco Simmonit, a Nagy Háború helyi

emlékeinek megőrzésében és kutatásában kulcsszerepet betöltő helyi Karszti Barlangkutató

Egyesület elnöke ismertette a törekvéseiket, beszélt a céljaikról, az elmúlt évek

eredményeiről. A tanulmányút résztvevői részletes tájékoztatást kaptak tőle az

emlékezetőrzés dilemmáiról, hasznáról és az olasz-magyar együttműködés lehetőségeiről.

Délután a csapat a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred emlékművét, a nagyváradi 4. honvéd

gyalogezred emlékgúláját, valamint a 2015-ben elültetett Doberdói Fát kereste fel. A túra

érintette a San Martino del Carso és a Monte San Michele közti védelmi szakaszok fő

vonalát is. A szervezők minden helyszínen az itt folyó harcokhoz kapcsolódó érdekes

történetekkel gazdagították a résztvevők ismereteit. A csoport számára bebizonyosodott,

hogy az olasz kormány és a térségi szereplők odaadóan ápolják a világháború itteni

harcainak és áldozatinak emlékét, azon fáradoznak, hogy a helyszínek az utókor számára is

fennmaradjanak és látogathatók legyenek.

Zárásként felkeresték a Fogliano-i és a Redipuglia-i katonatemetőket is. A csoport tagjai

főleg ez utóbbi, monumentális emlékhely bejárása alkalmával szerezhettek maradandó

élményt az olasz emlékezetőrzés nagy korszakáról. A két világháború között létrehozott

emlékhelyek ugyanis a mai napig meghatározzák a táj képét, és fontos jelképei az ország

emlékezetpolitikájának.

Az Isonzó-menti tanulmányút lehetőséget teremtett arra, hogy az első világháborús

emlékezetőrzés jó gyakorlatait, jó példáit és mintáit megismerhessék a résztvevők. Minden

bizonnyal jelentősen befolyásolni fogja azt a képet, amit eddig az első világháborúról

kialakítottak. Olyan információkkal gazdagodtak, amelyek hatással lesznek az

emlékezetápolással összefüggő, jövőbeli munkájukra. A személyes tapasztalatok különösen

a pedagógusok számára lehetnek hasznosak, hiszen fel tudják használni a vonatkozó

tananyag tanításában.